Kányádi Sándor: Sörény és koponya II.

Dél keresztje alatt Invokáció

Nagyasszonyunk hazánk reménye
tekints a déli féltekére
bús nemzeted csekély paránya
ítélve örök árvaságra
zokogva esd
mint a pusztában a zsidókat
hajdan az Úr vezéreld óvjad
segítsd a nyelvben bujdosókat
s vezesd a vándorénekest

1983

A folyók közt

(Entre rios)

1

ebből a tájból csak a szél
az alkonyi szél ismerős
ahogy az útmentén eregél
s nekihasal a vizenyős
sáncmartoknak de már a sás
vagy sáté-féle valami
ahogy a szélben dudorász
nem olyan mint az otthoni
füvek fák nevét nem tudom
s az ismeretlen csillagok
tekintetével magamon
úgy állok itt e délbarokk
éjszakában mint akinek
már halottai sincsenek

2

megítélsz-e majd istenem
kételkedőn is arra vágyom
hogy valaki ne földi szem
elébe kelljen egyszer állnom
ne ügynökök ne vámosok
mondják persona non vagy grata
s vannak miket nem bízhatok
se testvérre se jóbarátra
itt volna most az alkalom
innen szinte egedbe látni
tőled volna jó hallanom
miként volt s lészen ezutáni
életem mert félő hogy holtan
észre se veszed majd hogy voltam

3

ki annyi poklot járt a földön
hihet-e másvilágiban
szörnyű kínok közt nyűgölődöm
s az igazi még hátra van
nem a halálban még előtte
amelyben részeltetsz uram
a fölbújtott káinok ökle
mikor majd arcomba zuhan
isten báránya hiába vetted
magadra világ vétkeit
hiába ha a szeretetnek
rózsája hervad s nem virít
hiába minden áldozat ha
kiszemeltél a kárhozatra

4

s nemcsak engem a nyelvet is
mely ezerévig áldva zengett
de ha vétkezett volna is
tekintse érdemét kegyelmed
ne rostálják ki mint a konkolyt
a szemenszedettek közül
adj rá reményt mint a lecsonkolt
testrész szemétre nem kerül
én látom itt mi minden sorvadt
el néhány évszázad alatt
bélyegét az elkárhozóknak
süsd rám semmint a hódolat
igájában mint nyelve-volt
indián legyek hódolód

5

fehér pillangók függönye
öleli körül a tüzet
vízesés morajlik ide
mint egy mennyei ütközet
halni készülő öregek
arcáról ismert nyugalom
simítja végig a vizet
s megérinti a homlokom
elülről kéne kezdenünk
de semmit sem felejteni
abból mi megtörtént velünk
s élni élni az édeni
bűntetlenségű elemek
társaként örök életet

1984

6

1985 karácsony

(itthoni változat)

fehér pillangók függönye
öleli körül a tüzet
hó hull el kellett jönnie
a se veled se nélküled
olyan közömbös mint a hold
vagyok ki voltam valaha
nem érdekel már hogy mi volt
ne lenni többé ne soha
káromkodáshoz nincs erőm
imádkozáshoz nincs imám
fekszem patyolat lepedőn
mint édesanyám oldalán
          valahol mintha valami nyílna
          virága csönd álom a szirma

Bogotai bagatellek

1

alig mentünk félutcányit
elénk állt két mogorva úr
hogy beszélünk dörrentek ránk
mondtam nekik hogy magyarul

lett erre nagy ribillió
kevertem a szót hiába
ha nem tudunk spanyolul hát
miért jöttünk bogotába

farzsebükből pisztoly villant
s orrunk előtt bádog-jelvény
dadoghattam én a világ
bármelyik más művelt nyelvén

papírt kértek és pattogtak
mint a kecskebab a deszkán
karon-markolt a két buzgó
konkvisztádor-vérű hispán

ráütöttem a kezükre
ha szükségük van két rabra
ne a nyelvünk - öltöttem ki
a csuklónkat verjék vasba

s káromkodtam egy huszárost
ettől aztán békén hagytak
de kísértett egész este
árnya a két rémalaknak

az indián szőlőárus
tanúja a jelenetnek
ráadott a font szőlőre
ingyen még egy szép gerezdet

2

pompás székesegyház
barokk katedrális
drágakőből rakva
benne az istálló
színarany a jászol
szelíd-szavú jézus
jámborságra intő
ostorodtól már a
kufárok nem félnek
kelj föl kicsi jézus
az arany szalmáról
kattintsd el a benti
villany-örökmécsest
s térdelj ki a templom
eresze alá a
poncsóban didergő
indián vénasszony
alkalmi kis tüze
mellé melegedni

1983

Koszorú

Simon Bolivar és San Martin emlékének

 

valaki engem kiszemelt
valamire valamiért

hullatni verejtékemet
s ha nincs kiút hullatni vért

sorsomat én nem tudhatom
a célom is tétova vélt

gyanútlan jöttem mint simon
a cirénei jődögélt

vállamra tették cipelem
hiába kérdezném miért

van aki röhög s irigyem
van aki űz van aki félt

hát viszem egy-két stációt
a megkorbácsolt krisztusért

s megvetek minden protokollt
és minden kincstári babért

a közönyöst a langyosat
kiköptem ha nyelvemhez ért

ha utálnak hát szidjanak
nem haragszom már semmiért

ó te annyiszor megdalolt
szabadság ó te nem remélt

gyolcsoddal hogyha meghalok
törüld le ajkamról a vért

1983

Románc

Federico García Lorca elpattant húrjaira
szerezte egy magyar vándorénekes

 

keresgélt a repülőgép
fél szárnnyal a vizet szántva
míg a lagunák közt rálelt
a parázsló betonsávra
domborodott az ég kékje
homorult a földnek zöldje
mikor a gép alázökkent
fújtatva és dörömbölve
húzta a sok kis cölöpház
maga alá az árnyékát
rezegtek mint a bazári
fölhúzható bádog-békák
föld az éggel kék a zölddel
borult össze elalélva
szerelemtől részegülten
betűzgettem cartagena

delet ilyet soha én még
napot soha még így égni
hol a bokor víz és viskó
s még a beton is érzéki
félórát ha voltam nálad
míg egy kisded megszülethet
ameddig egy ismeretlent
elföldelnek elfelednek
kísértésbe szédítőbe
estem véled szerelembe
hogy maradjak viskóid közt
mindenkitől elfeledve
ittam fényed kéked zölded
a géphez gurított létra
tetejéről félórára
enyém voltál cartagena
fölszállóban már úgy rémlett
vityillóid rezegtetve
mindegyikben mintha egy-egy
szerelmespár ölelkezne
jaj elválnunk miért kellett
magadhoz mért nem öleltél
minden évszakom azóta
hóval borított hideg tél
egy napodért éjszakádért
cserébe mit vágyton-vágyok
adtam volna üdvösségem
az örökkévalóságot
ilyen bolond ki szerelmes
érzi hogy a szíve béna
belémsajdult sose látlak
többé viszont cartagena

s ittalak még színed fényed
amennyi talán elég lesz
itt a deres kárpátok közt
a közelgő öregséghez
hol a nap is a tiednek
csak lézengő halvány mása
kél és nyugszik emlékeztet
az egyszer-volt ragyogásra
ó a kéked ó a zölded
kékje zöldje víznek égnek
karib-tenger tüneménye
a neved is belémégett
nem gyógyít ki az idő sem
azon kapom magam néha
félhangosan szólongatlak
cartagena cartagena

1983

Ha

(látomás ember-távlatból)

 

ha elherdáljuk ezt a kánaánt is
ha itt sem építjük föl a
vágyva-vágyott új jeruzsálemet
ha kivágjuk az utolsó erdőket is
és önnön hatalmunktól részegülten
illatozó eukaliptusz-máglyák
körül karneválozunk
majd beomlanak a mikroprocesszoros
vakondokok vájta labirintusok
visszanyel mindent a kirabolt föld méhe
égrekövülnek a szuperszónikusok robbanásai
kondenz-felhők vakítják majd az
óceán gyönyörű tükrét s még
keselyűk se billegnek majd a
corcovádon posztoló krisztus
tehetetlenül széttárt karja közül
már fölmeredni látszó minden idők
legmonumentálisabb koldusbotján

1985

Dél Keresztje alatt

az indián és a néger
tüzet rakni éppúgy térdel
mint a hargitán a pásztor
számolni ujjain számol
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje

a poncsónak nincsen ujja
ritkán telik mégis újra
rojtosul a rojtja rongya
kigyérül akár a condra
különbség ha van az égen
itt a göncöl jön föl este
fölöttük a dél keresztje

egy útmenti fogadóban
talán még boldog is voltam
rióból murryba tartón
a gitárszót most is hallom
más a dallam egy a nóta
itt a göncöl jön föl este
odalenn a dél keresztje

ó te istenáldott földrész
lenn vagy - a szemem rád fölnéz
érett banán az újholdad
íve akár a sarlónak
nézem hosszan vágyakozva
ha feljön a göncöl este
szívemen a dél keresztje

1983

Körömversek

Réz Pálnak szeretettel

 

Itt a körömvers
ideje, Kosztolányi!
Körömszakadtáig.

Rakétarózsát
pukkant patron: haiku.
Élessel töltlek.

Kertet s virágot,
csak szavakból, szavakkal.
Nem maradt másod.

A bárd s a tőke
eltűnt a múzeumból.
Itt járt a tettes.

Szögesdrót-eső.
A magasság is hozzánk
alacsonyodott.

Háziasultál?
Begyeld, amit elibéd
szórnak - s burukkolj!

Dérverte május.
Riadt pillámra halott
szirmok havaznak.

Húzd meg, ereszd meg!
Pórázon a pacsirta:
Énekén hallom.

Föl, egyre fönnebb!
Emelkedőben szép az
Ítéletidő.

Lesz-e majd torok
elüvölteni, amit
most elhallgatunk?!

Nyeld le a nyelved!
Egyszerre jóllakhatsz vele:
egyetlen egyszer.

Eget akkor majd
Fra Angelico fessen -
és üdvözülök.

Virágvasárnap.
Szamár még volna, de nincs
krisztusi státus.

Túszként kezelnek?
Hovátartozásod el
nem vitatható.

Ne légy kishitű!
Volt idő, hogy emberhúst
mértek Enyeden.

Szívvel-lélekkel.
Tűzzel-vassal - s majd újra
szívvel-lélekkel.

Szél veri a fát.
- Fuss az erdőbe, bolond!
- Fészek van rajtam.

A senkiföldje
gondosan fölszántva - s a
mienk parlagon.

Háború volna?
Keresztrejtvényt fejt nálunk
most minden múzsa.

Vidékiség, ó!
Mefisztó is lúdtalpas
közalkalmazott.

Tömjénezés, ó!
Középkor bűzét-szagát
szívom naponta.

Csínján a múlttal!
Részeg lehetsz tőle, de
jóllakott soha.

Engedted, isten,
hogy túlélje Hiador
s Vahot - Petőfit.

és majd elfognak
és majd felkötnek és majd
föl is támasztanak 

Két körömre

Szent Mihály hava 

hóharmat-verte
krizantémok - idén is
fekete lovon

kocogott velünk
a reménytelenségbe
szent mihály hava 

Őszi éjszaka 

rabszállítóként
csukódik ránk a sötét
őszi éjszaka

üzemelteti
az újratermelődő
szívós félelem 

Féltékenység 

féltékeny vagyok
a szavaimra nehogy
prostituálja

a nyilvánosság
egyik-másik bérlője -
zárdába velük 

Mondják 

meg lehet szokni
mondják a tetveket is
hát csak szokjátok

én vakarózom
amíg el nem vásik a
bőröm s a körmöm 

Atyafiság 

a vers is akár
a beton évekig hőt
termelve köt meg
s ha megkötött vul-
káni kőzetekkel lép
atyafiságba 

Színházból jövet 

Patanyom-tócsa,
megrekedt árok: mindegy -
csak szomjunk oltsa,

s benne tört arcunk
úgyahogy megvillanjon:
idejutottunk. 

Krónika 

Áthasonulnak
lassan a hosszú hangzók:
janicsárulnak,

de a csé, a gyé
s még jónéhányan, akár
az egri védők.

Tanköltemény 

Kinek kellene
e tönkretett föld s rajta
az ínséges nép?

Nem acsarkodnunk,
dolgoznunk kellene most
egyetértésben. 

Antik témára 

Jó termést hozott
a vadszőlő, Catullus,
ne sírj, Lesbia,

lesz a rigómnak
rügyfakadásig elég
ennivalója. 

Sor-vers 

Előbb voltál itt.
Rendben van, testvér, állj
hát a sorba is

elém! de azzal
is csillapulhat éhed,
ha engem fölfalsz. 

Dr. B. J.-nek 

mert a vírusok,
akár a szabadságvágy,
irthatatlanná

kristályosodnak -
és járvánnyá élednek
alkalomadtán. 

Három körömre 

A központozás
rabságból próbáltál,
legalább abból...

s vélt bilincseid:
kérdő-, felkiáltójel
és a megvetett

hármaspont maradt
(zárójelek rácsa közt)
végső fegyvered.

teleírtam már
mind a húsz körmöm sőt a
fiaimét is

kinövi majd a
köröm a verset és még
holtom után is

lesz hová írnom
legalább jó egy hétig
ha minden jól megy

Három haiku haiku témára

Miért, hogy mindig
japán verssorok jutnak
rólad eszembe!

Ó, miért, hogy le
nem én szakíthattalak,
Cseresznyevirág!

Virágillatod
volt csak enyém, gyümölcsöt
másnak teremtél.

1983 

História

Sámán körmökre

sátrakban laktunk
de írni már akkor is
tudtunk különben

honnan tudnátok
őseitek sok hősi
tettét ha föl nem

jegyeztük volna
félkönyökön bár s nyereg-
kápának dőlve -

európában
akkor még ürgelyukban
lakott a jó nép

s róma romjain
vakarózva fürdőt már
hírből sem ismert

noli tangere...
neked is nekem is jobb
ebbe maradnunk 

*

Lábkörömjegyzet: a Középkori magyar inkvizíciós perek c. könyvből: "András király (II.) ezüst fürdőkádat adott nászajándékul leányának, Erzsébetnek. Csak ámultak a thüringiai népek, olyat még sose láttak".