2014. december 15., hétfő

Kányádi Sándor: Sörény és koponya I.



Reggeli rapszódia






Bartalis István bátyámnak
bé mesternek szeretettel
ezek olyan nem-szeretem
nem is igazi versek mondja
a feleségem mint ahogyan az
esztéta is mondotta nemrég
ó a nőknek semmi sem igazi
mert az esztéta már maga
a szó is nőnemű olyan
kifinomult legalábbis latens
még akkor is ha férfiember a
művelője hát persze hogy
nem igazi békebeli
versek miért éppen a vers
legyen igazi amikor
minden egyéb
                 hogy adná ki magát
ha éppen a vers kezdene
költeménykedni hivalkodni
igaziságával a végén
luxusadót akasztanának
mind a termelő mind pedig a
fogyasztó nyakába miért
éppen a költőktől várnátok
barokkosan billegő és jóltáplált
vigaszt mikor a miatyánk
egy-két aszkéta igéjével is
évekig elvagytok a mi
mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma és ne
vigy minket a kísértésbe
                                   miért ne-
kem kellene krisztusi vér
hullatás árán is valódi
költeményeket szereznem te még
az ezüst karkötődet
sem mered viselni pedig
csak féldrágakő
                           vetkezetlen
volna lenne volnék ha lennék
akár a pók a mesterien
szőtt hálóval lesném
várnám a mi mindennapi
legyünket európai
rím és mérték szerint avagy
ősi a másik jelzőt már említeni
sem merem milyen nyolcasokkal
antikváriumokban is ritkán
kapható antik hexa- pláne
pentaméterekkel amikor ma
minden mikro a
                        vers
                                is
                                     elemi
részecskék fölszabadulása
hasonlat metafora szó
szótag etcetera teljes
önállósulása potenciális
energiájuk teljes i
génybevétele érdekében
így hát ne várjon tőlem senki
goethe-vén göltemény
ezt a luxust nem engedhetjük
meg magunknak mert
                                        társ
                                                  a
                                      dalom
ban élünk
                a
                   mi
                       társ
                              a
                                dal
                                        mi(!?)
helyzetünkben meg
                                éppenséggel nem
kell elkeseredned azért
benne van ezekben a nem
szereted a versekben is ott
van ott bujkál valami antik
valami ősi majdnem európai
szándék-lejtés s akár a
víz alatt úszó olykor
ki-kibukkan levegőt venni
az értő érti
a látó látja és
csettint és mosolyint
elégedetten s még a
versben kevésbé járatosak is
föl-föllélegeznek egy-egy
jobban sikerült levegő
vételemtől
                  egészen eltikkadtam
adj egy korty valamit s
                            én kárpótlásul
vigaszul fordítok neked
valami igazit
á lá sik parizien á lá bodler
á lá rembo vagy legalább
á lá fen dö szieklö
vagy két világháború közti módon
ha úgy tetszik mert azt még
azért úgy ahogy kell ahogy
illik testhezállón és mégis
lezserül ahogyan bé mester az
ország talán még egyetlen élő
reverenda- és palástszabója szokott
de csak nekem és családomnak
mint magam a velünk együtt
élőkéből magunknak
fordítani és foltozni is ha éppen
kifeslik valamink
                              én rendkívül
büszke vagyok bé mester
kitüntető barátságára csettint
hamiskásan-huncutan hunyorít
mintha érezné hogy a versben az
e müdet a néma e-t is ki kell
ejteni méghozzá ö-nek és röviden
csettint és hamiskásan hunyorít
olyanformán mint amikor
nincsen otthon bé néni és
mi lesomfordálunk a pincébe
titkon koccintani
                             ő bízik
bennem biztat csettintve
hunyorítva már-már
képes volnék magam
is á lá bodler
legalábbis á lá fen dö szieklö
meg tudnám én is
huszadik század-végi módra
ki tudnám én is
eredeti jó béke
beli anyagból azt a néma
hangot amit ki
kell ejtenünk
1983 

Dísztelen dalok

Harangfölirat




(ars poetica)
azért harang a harang
hogy hívja az élőket
temesse a holtakat
s hogy árvíz jégverés
tűzveszély idején
s hódító horda láttán
félreverjék
1986

Helyzetdal



miben volnék én különb
állami alkalmazottak
vagyunk valamennyien
neked megmondják
mit kell elvégezned
nekem megmondják
mit kell megírnom
telik belőle lakbérre
ruhára cipőre betévőre
s ha beosztók vagyunk
még szórakozásra is
te kocsira örök-
lakásra maszekolsz én
harmatnyi örök-
kévalóságra tied
a bizonyosabb
1980

A festő



A festő jut eszembe akinek
künn az olt-parton egy
nyár végi délután tartottam az
állványát hogy el ne fújja a szél
gyönyörű idilli táj éledt a vásznon
tehén ballagott békésen az oltra
de reggelre kelve ámulva láttam
nyoma sincs a tehénnek aszályszín
vörösesbarnával perzselte
le a mester a tegnap
még zöldellő domboldalt
hová lett a tehenünk kérdeztem
eladtam mondta nincs
amiből kitelelnünk
1981 
Szerencsés ember



Szerencsés egy embernek mondható
az én nyolcvan felé
járó édesapám bal lábfejét
akna tépte s ezért hadi-
rokkant nyugdíjra jogosult eképpen
háromszor annyit kap mint épen
meggörnyedt falusfelei mondogatják
is nem minden irigység nélkül
ellőtték a lábát ellőtték
de legalább megfizetik szó
ami szó haszonélvezője
ő is a háborúnak
akár a nagyhatalmak vagy
a fegyvergyárosok
1983

Öreg iskola ünnepére



bennünk is vásnak a lépcsők
bennünk is öregednek -
újulnak a falak
halálunkig halljuk a csengőt
nyelvünk magányos
márvány-tenger partján
milliom rodostóban
zágont
dúlások
üszkös falak
karantén
könyvtelenné árvított
bibliotékák
isten- s embercsapása
mi minden volt
s mi jöhet még
ünnep előtt
ünnep után
addig vagyunk-leszünk
amíg a lépcsők bennünk is
vásnak-vénülnek
s újulnak a falak amíg
halljuk a csengőt
s benne a tengert
és minden rodostóban
zágont
1981

Dokumentumlíra



ifjonti dühvel arról
rigmusoltam hogy aratatlan a
búza s lábon szárad a fű
meg-megcecegtek engemet akkoriban
és piros kis plajbászaikkal
mint a kollégiumi számtan-
tanárunk szokása volt csak-maguk-
ismerte jeleket róttak nevem elé
lábon szárad a fű és aratatlan a
búza most is sose
reméltem volna hogy emberöltőnyi
halhatatlanság jusson néhai
rigmusaimnak és
hogy ama titkos jeleket se
radírozza ki senki a
nevem elől
1989

Hattyúdal



úszó
jégtáblára
menekült
didergő
emberpár
karácsonyi
zenét
sugároz
minden
hullámhosszon
1984

Esti dal



boldogság az is
irigylésre-méltó
ha csúcsforgalom
idején
huszonkétfokos
hidegben toporogva
fölfurakodhatsz
a várvavárt
zsúfolt autóbuszra
és
még viszel is
valamit a
műanyag szatyorban
1983

Megkésett dal



Ruttkai Éva emlékfüzetébe
őszelőben hanyatt-dőlve
jegenyenyír gótikája
rezeg már-már szemfödelet
félig-csukott szempillámra
valahonnan nagymessziről
a dunáról idesiklott
sirály sajdít a kék égre
bánat-színű kondenzcsíkot
mellettem a lábonszáradt
fűben tücskök cimbalmoznak
még valami vigasztalót
a megriadt magyaroknak
1983

Dilidal



fegyelmezett egy ember
vagyok én kérem illem-
tudó sőt még annál is
illemtudóbb
tudom mit lehet s mit nem
én kérem tiszteletben tartom
és bizonyos okonál fogva
még kifelé jövet is mindig
kopogtatok az ajtón
1982

Lépnek még



tavasz van végre valahára
bomlanak rügyek levelek
ágak közt rigó füttyöget
ki emlékszik a vén platánra
lám az idő kiszuperálta
hiányzik-e valakinek
csak a sakkozó öregek
emlékeznek a vén platánra
szemükbe örökült az árnya
és szívükbe a döbbenet
már kétségeik sincsenek
lépnek még bár vesztve a játszma
hiába rügyek levelek
kidőlnek mint a vén platánfa
1984

Dísztelen dal



nem mondok én ki
mondhatatlant mert
félek ha ki
mondanám rámszakadna
nem vagyok hős ó
hősök nem
alkalmazottak
vagyunk valamennyien
légirévészek egy
tollvonással vagy
mint régen a lakájok
egyetlen legyintéssel el
bocsájtható al
kalmazottak saját
jószántukból mert
senki sem kényszerített
ó nem csakhát a körülmények
ugyebár azok mindig
adva vannak sőt ugyebár
a havi fix reménye
nomeg a nyugdíj ó a
szabadság kérem ahogyan
egy jeles író
személyiség mondotta
az kérem a tizen
nyolcadik század esz
méje volt ugyebár a
huszadiké a nyugdíj
ha megérhetjük és
így van ez kérem
az egész földgolyón
talán másutt is
ahol van még
civilizáció.
1982

Egy pályatársra



olvasnám örömest amit írsz de
minden igédnek mintha neutrum
nembeli hangzata volna holott
köztudomású hogy a magyarban
nyelvtani nem nincs nemhogy a
versben szó aki háremet őrző
tedd ide-tedd oda szolga gyanánt
tyúkszaros élte fejében
hagyja magát kiherélni
1984

Merénylet



egy bizonyos mössziö lö poet
nem mindennapi vakmerőségre valló
tettet hajtott végre
antológiát szerkesztett
minden idők száz legjobb
verse címen erre
egy önérzetes oxitán megírta
minden idők százegyedik
legjobb versét
1984

Dedikáció



Dr. K. M.-nek
fejcsóválva mutattad a filmen
megviselődött hátcsigolyáim
válasz-látlelet ím ez a vékony
könyv a gerincünk állapotáról
1981

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése